|
Fohász „Skoutari angyalért” Néha azokról tud írni legkevésbé az ember, akik közel állnak hozzá. Veszeli Lajos évtizedek óta barátom, volt kollégám és ami számomra legfontosabb: autentikus művész. Festészete a spiritualitás jegyében alakult, amíg elnyerte mai, lényegre törő képi világát. Nem embereket, szellemlényeket ábrázol, amelyek könnyedén lebegnek a valóság fölött. Testi mivoltuknál meghatározóbb a lelki minőség, az, hogy lényei egy más dimenzióhoz tartoznak. Az égiekhez, a mítoszhoz. Ezt a spirituális élményt adekvát festői eszközökkel tudja kifejezni: ködös, sejtelmes, különböző színekben irizáló tájak, finom ecsetvonások nyomán körvonalazódó múlékony (foszlékony) alakok, alakzatok drámai jeleneteit, átváltozásait látjuk, hullásuk vagy felemelkedésük zajlik (le) szemünk előtt. A görögországi tartózkodások sem a természeti inspirációt jelentették számára, hanem mitikus előzmények helyszíneit, ahol aranysárga istenek párharca folyik. Természetesen nem vonhatta ki magát a Balaton vonzása alól sem. Úgy érzem, sikerült új színárnyalatokkal - acéloskék és mélylila valőrjeivel - az ezerarcú tó általa felfedezett jelenségeit, hangulatait, derengő fényeit megörökítenie. Olyan kiteljesedő képi világot sikerült teremtenie, amelyben a mítosz és a valóság tartalmai sokjelentésű, hatásos festői látvánnyá változnak át. Mégis, régi barátságunk talán feljogosít arra, hogy Veszeli Lajost - egyik festményének címe is ez - az Erők küzdelme művészének nevezzem. A lovag című festménye talán sajátos vallomás is, magáról, küzdelmeiről, arról, hogy a szépségnek át kell hatnia mindennapjainkat. A Balaton-vidék Don Quijote-ja ő, akinek ugyan lova gyakorta összeroskad, de a rajta ülő vitéz csonka dárdáját szorongatva a csillagokba néz. Ez a nemes fejtartás, az eszmények követése ad értelmet életének és művészetének. Kívánom, hogy sikerüljön harca - ha nem is a szélmalmok ellen -, de önmaga legjobb lehetőségei megvalósításáért. S az a bizonyos „Skoutari angyal” jelenjen meg Balatonalmádi felett is! Péntek Imre
|
|||